Wallenberg magyarországi küldetését a könyv részletesen bevezeti Svédország zsidóüldözéshez való viszonyának bemutatásával. 1940. április 9-én a németek megszállják Norvégiát és Dániát. A svéd külügyminisztérium 1942 nyarán kap információt a németek népirtó politikájáról. 

"A svéd sajtó enyhén reagált a brit sajtóban nyilvánosságra hozott adatokra. A jeget a Dagens Nyheter törte meg szeptember 13-án, amikor a svéd sajtóban az első olyan cikket közölték , amelyben tisztán leírják, hogy a német zsidópolitika valószínű célja a zsidók fizikai kiirtása."

A szövetségesek nyomására Svédország külpolitikája a menekültügyek felé fordult 1942-ben, amikor már a norvég zsidóság deportálása zajlik. Per Albin Hansson miniszterelnök menedéket biztosít a maradék norvég zsidóságnak. Ugyanakkor a szövetségesek nyomására, akik követelték, hogy Svédország szüntesse meg exportját Németország felé, megfelelő kompromisszumot kellett kötni. Az export leállítása hátrányba hozta volna a svéd gazdaságot így az egyensúlyozás " a nyugati hatalmak jóindulatának" megszerzésére irányult. A szövetségesek zsidómentő tervéhez csatlakozott Svédország 1943-ban. Ugyanebben az évben került volna sor a dán zsidóság deportálására, a razzia előtt azonban figyelmeztették a zsidókat, és Németország gyakorlatilag szemet hunyt a dán zsidóság Svédországba menekülése fölött. A dán zsidók befogadása már jobb tárgyalóhelyzetbe hozta Svédországot a szövetségesekkel szemben, ez azonban még messze nem volt elég hogy megfeledkezzenek a német exportról.  Ezt a tényt gyanítja az elemzés amögött, hogy Wallenberget amerikai javaslatra Budapestre küldték.

Lajos Attila Raoul Wallenberg Mítosz és valóság című könyvének előzetesen megfogalmazott kérdései a hős-modelljét járják körül.  " Milyen mértékben került Wallenberg hősiességét megkövetelő helyetekbe?" Másrészt a zsidóságot érintő áldozati világképet.  Ehhez kapcsolódik még az igen ellentmondásos svéd külpolitika kibontása.

" Dánia és Norvégia német megszállása teljesen megváltoztatta a svéd külpolitika és a kereskedelem feltételeit. Svédországot német fennhatóság alatt lévő területek fogták körül és így lassacskán a svéd külkereskedelem 80%-a Németország  felé irányult."

Azonban ez még nem fedezte a svéd szükségleteket, így megnyílt a szemben álló felek jóváhagyásával az ún. Göteborg-forgalom nyugat felé. Miután azonban Németország Franciaországot is legyőzte, Svédország alkalmazkodni kezdett az új európai helyzethez. A németekkel való kapcsolatrendszer hírszerzés és katonai tapasztalatcsere szintjén már jóval a háború előtt megkezdődött. Tanulmányi utakat szerveztek svéd tudósok Németországba, amelyek további kulturális kapcsolatokkal bővültek 1941-ben. Németország ugyanakkor a Szovjetunió és a bolsevizmus elleni harcban is szövetségest remélt Svédországban.

" A sztálingrádi vereség után és az 1943 tavaszán  és nyarán kialakult hadi helyzetben Németországnak nagyobb szüksége volt Svédország jóindulatára, mint Svédországnak a német jóindulatra. Míg Svédország pozíciói megerősödtek a németekkel való tárgyalásokon, a svédek mindinkább az erősebb tárgyalófélként tudtak fellépni..."

Eközben a szövetségesek elvárták Svédországtól, hogy csökkentsék a Németországba folyó vasérc-, golyóscsapágyexportot, amiért a németek kitűnő árat fizettek. Svédország semlegessége ezen a ponton kedvezőbb volt Németországnak, mint a szövetségeseknek. 1943 novemberében a svéd kormány már tiltakozó levelet nyújtott át a német kormánynak az oslói egyetem 1200 diákjának és tanárának deportálása ellen.

Idén Wallenberg-év van, az 1912-ben született svéd diplomata születésének századik évfordulója alkalmából. Ennek kapcsán világszerte kiállításokat, szemináriumokat, különféle programokat szerveznek. Találtam ebben a témában egy érdekes, átfogó könyvet Wallenberg életéről és munkásságáról, és elsősorban a budapesti embermentő tevékenységéről. A szokásos olvasónapló-jelleggel beszámolok majd a könyv részleteiről, amelyet Lajos Attila írt, 2007-ben jelent meg a Minerva Kiadónál. Mielőtt hozzáfogunk olvasni ezt az átfogó történelmi művet, már tudjuk azt, hogy Raoul Wallenberg az egyik legnagyobb embermentő volt a vészkorszak alatt. A svéd diplomata 1944. július 9-én érkezett Budapestre, amikorra már a vidéki zsidóságot szinte teljesen elhurcolták, és miután Horthy július 6-án leállította a  további deportálásokat. Stellan Skarsgård főszereplésével készült erről egy izgalmas svéd-magyar film 1990-ben:

Mi köze van az autózásnak a költészethez? Az autó, a vonat, a metró és a hajó afféle költőietlen közlekedő eszközök a természethez, a szépséghez, a transzcendenshez. Tranströmer mintegy rögzíti az oda vezető utat, az állomásokat, például a Resan/Az utazás című versében:

" Metróállomás.

Plakátok tolongás

az éles, túlvilági fényben.

 

A tátogó kocsik gyorsan elnyelik

az arcokat, táskákat, szatyrokat.

Kifutunk a nagy feketeségbe.

Sóbálványok a lyukakban kúszó

fényhernyó hasában.

Feszengő mosoly"

 

A metró hétköznapisága, a mindennapok szorongása, a tülekedés végül az alagúton keresztül a felszínre robog és a természetben oldódik fel, ahol az utasok kiszállnak a szerelvényből:

" Ám kifelé a földből

már halljuk a dongók

zümmögését.

A vidék zöld szárnya rebben,

s megpihen kitárva.

Fölötte suhanunk tovább.

Letört kalász

libben be egy peronra."

 

A nyomasztó földalatti utazáshoz hasonló a Sínek/Spår című költemény, amelyben egy éjszakai vonat megáll a kopár síkság közepén. Az álom és ébrenlét, a súlyos betegség és a halál közötti feszült magányt ábrázolja ebben a versében Tranströmer. Más szövegeiben a lift, a közlekedési lámpa, az antennaárbocok a különféle technológiai vívmányok, mint a modern lét kellékei  emelkednek a költészet rangjára. Viszonyuk az emberhez és a természethez gyakran  antropomorfizmusokban fejeződik ki. A létező mindennapjaihoz tartozó modern tárgyak, a távolságok legyőzését szolgáló járművek költészetbe való beemelése Tranströmer "életközeli" lírájának egyik jellegzetessége. Eleven és dinamikus költői világa (Harry Martinsonnál ez a természet " zöld eksztázisa") a városi létbe vezető és az onnan kivezető utakat tárja fel.Ahogyan a két fentebbi versek a Badelunda csalogánya/ Näktergalen i Badelunda is Mervel Ferenc fordítása. Műfaja prózavers, témáját, motívumait tekintve is  kapcsolódik az előző két vershez. A következő videón a mű keletkezéséről beszél röviden Tranströmer: 

Az irodalmi Nobel-díj nyertese idén Tomas Tranströmer. A svéd költő 1931-ben született, pszichológusnak tanult és első verseskötete 1954-ben jelent meg  17 vers címmel. A svéd irodalomtörténetben olyan klasszikusok mellé szokás sorolni, mint Harry Martinson és Gunnar Ekelöf. Egyébként éppen Martinson volt 1974-ben az utolsó svéd író, aki Eyvind Johnsonnal megosztva Nobel-díjat kapott. Milyen hasonlóságok mutatkoznak Martinson és Tranströmer között? Mindenekelőtt a  természetábrázolás hangsúlyossága az életműben. A magyarul megjelent 117 vers című verseskötet Mervel Ferenc, Sulyok Vince, Thinsz Géza, Jávorszky Béla fordításait tartalmazza, s íme egy példa a tranströmeri természetlírára,  a Den halvfärdiga himlen című kötet (a fordításban A félkész ég) címadó verse:

A csüggedés félbeszakítja útját.

A rettegés félbeszakítja útját.

A keselyű félbeszakítja szárnyalását.

Előcsurran a szorgos fény,

a kísértetetek is kortyintanak egyet.

És előkerülnek festményeink,

jégkori műtermeink vörös állatai.

Előbb- utóbb minden körültekint.

Százszámra járunk a napon.

Félig kitárt  ajtó valahány ember,

a térre nyílik, amely mindannyiunké.

A végtelen táj alattunk.

Víz fénylik a fák közt.

A földre nyíló ablak a tó.

(Thinsz Géza fordítása)

 

Ugyancsak fontos motívum költészetében az idegenben-lét, az utazás, a turista- élmények:

Romanska bågar  szó szerint Román boltívek Mervel fordításában Boltívek végtelenje:

A román stílű székesegyház mélyén

félhomályban tolongó turistahad.

Boltívek áttekinthetetlen lánca;

sátruk alatt itt-ott verdeső lángok.

Egy arctalan angyal karjába zár

s úgy suttogja, minden porcikámmal hallom:

"Örülj, hogy embernek születtél!

Bensődben boltívek rengetege,

bárhova fordulsz, újak sora nyílik,

végestelen végig, örökkön örökké."

Könnyező szemmel,

hunyorogva

botladozom ki a napra,

a piazza csendéletébe

Mr és Mrs Jonesszal, Tanaka úrral,

Signora Sabatinival

s bennük a boltívek végtelenjével.

 

A vers  a szerző előadásában itt hallható:

A következőkben néhány Tranströmer-vers elemzésével foglalkozunk, de bevezetésképpen érdemes meghallgatni a Bartók Rádió Irodalmi Újságjában, Tranströmert, amint költészetről vall, és Masát András professzort, aki a költőről beszél.

hangtar.radio.hu/bartok#!#2011-10-08

Talán maga Thomas Mann is örült volna annak, hogy Björn Andrésen svéd színész, zenész (1955) játszotta el 1971-ben Visconti Halál Velencében című filmjének  szépséges ifjúját . Hogy miért? A Tonio Krögerben így vall a skandinávokról.

De vegye csak a könyveiket, Lizaveta. Azokat a mély, tiszta és humorisztikus könyveket, amelyeket azok ott fenn írnak, számomra nincs különb irodalom, úgy szeretem. Vegye a skandináv étkezést, azokat a hasonlíthatatlan ételeket, amelyek csak erős, sós levegő mellett bírhatók el (kérdés, hogy a gyomrom bírja- még egyáltalában)- ismerem őket kissé hazulról, mert nálunk otthon már szinte egészen úgy szokás étkezni. Vegye a neveket is. A keresztneveket, amikkel az emberek ott fenn ékeskednek, és amelyek közül nálunk otthon is használatos. Hogy hangzik például Ingeborg- a makulátlan költészet hárfazengése!  Aztán meg a tenger, az Északi-tenger, ott fenn!...Egyszóval odautazom, Lizaveta.(ford. Lányi Viktor)

www.youtube.com/watch

Bergman 12. filmje volt az 1953-as Sommaren med Monika vagyis az Egy nyár Mónikával. Mint az ötvenes években készült legtöbb Bergman-mű ez is nyáron játszódik, talán mert Svédország ebben az évszakban a legszebb. Míg Bergman késői filmjeit Sven Nykvist, a korai műveket a nem kevésbé zseniális Gunnar Fischer fényképezte, aki idén júniusban halt meg 100 évesen!

A nevéhez fűződik többek között A nap vége és A hetedik pecsét című filmek operatőri munkája is. Az Egy nyár Mónikával című filmben Fischert leginkább a víz felszínén játszó fények, az égbolt érdekli, na és persze Harriet Andersson arca. A film egyik híres jelenete, amikor Mónika a kamera felé fordul, és hosszú ideig a néző szemébe néz. (Godard megállapította, hogy a filmművészet legszomorúbb tekintete látható ebben a jelenetben). A Tükör által homályosan vagy a Suttogások és sikolyok című filmben egyaránt beteget alakító színésznő itt nem törékeny áldozat szerepében tűnik fel, hanem afféle proletár femme fatale-ként. A társadalmi béklyók alól szeretne menekülni amikor szerelmével, Harryval egy szigetre költözik. Ez volna a svéd Kék lagúna? Nos nem, ez maga a svéd munkásirodalom realizmusa, a szerelem csak a természetben lehet felszabadító, ott is csak rövid ideig. Amikor Mónika terhes lesz vissza kell költözni a szigetről a városba; ott egy szegényes szobában már aligha folytatódhat számára az idill. Amint a fiatalok visszatérnek a társadalomba, megjelenik a csábítás, a bűn, az erkölcsi bukás.  Mónika kétségbeesésében elmenekül egy másik fiúhoz, otthagyva férjét és kislányukat. Ebben a filmben derül ki legkorábban, hogy a Bergman- életművet végigkísérő Harriet Andersson éppúgy zseniális, mint maga a rendező. Ez az arc nemcsak szomorúságot fejez ki, hanem undort is. A nőben rejlő állatiasságot megítélő néző arcába néz. Amikor az ember nem ura saját sorsának, akkor már csak dacból is besározza magát. Szabadság, vagy önsorsrontás? Mindkettő igaz, nemcsak a filmben, ha valaki éppen a szabadságára a legbüszkébb. És mi az a szabadság?

Ami hajdan messzeség  volt,

mára összkomfortosan látogatható.

Exotiana világa lesüllyedt,

mint az utolsó Atlantisz,

elmerült mint János pap országa.

Pedig az emberek követelni fogják

mind ez elveszett messzeséget.

Kiáltozni fognak új világok után,

csillag-világ Virginia-partjai után.

És földhöz ragadtan körbecsapongnak majd,

mint a madár, ha nem leli a nádbozontos Jenyiszejt,

ha nem leli útját Afrika nílusi szívébe.

(Harry Martinson: Elveszett messzeségek ford. Bernáth István In: Skandináv költők antológiája, Bp. 1967)

Pilinszky János: Felelet

                                   Hommage à I: B.

Ellátogatsz a legbelső szobába,

Hallgatsz és hallgatod

a szürke falak lobogását,

mintás csöndjét, suhogását, parancsát.

Letérdelsz

Egy szigorú szózatra  és

Beleolvadsz a figyelembe, mely

Mindenünnen az ünnepély

Egyetlen csukott ajtajára irányúl.

Holott

 veled vagyunk

Továbbra, változatlanúl.

(1971)

És egy film, amiről szól a vers: Tükör által homályosan

www.youtube.com/watch

Először is nagy hír, hogy: vi är på fejjan, magyarul vagyunk már a fészbúkon is, úgyhogy bárki komálhatja, lájkolhatja blogunkat. Manapság a "fejjan" terében szeretjük látni önmagunkat, meghatározni és megmutatni identitásunkat, miközben a gép előtt kotlunk önmagunk árnyékaként. H.C. Andersen Az árnyék című meséje egy déli országba utazó tudós hányattatásairól szól, aki egyik napon elveszíti árnyékát. És nemcsak hogy elveszíti árnyékát, hanem újra találkozik is vele.

I de hede Lande, der kan rigtiknok Solen brænde.

Úgy, mint amikor Natalie Portman tükörképe A fekete hattyúban egyszer csak visszanézett hátat fordító gazdájára. A filmbéli balettáncosnő beleőrül, végül belepusztul a tökéletes átváltozásba, amelyet csak az árnyéka árán képes elérni. Az Andersen-rémmese árnyékmotívumából merítő  történetben a fehér hattyút játszó szereplőnek kell alakítani a gonosz fekete hattyút is. (Szerencsétlen rút kiskacsa már a sima fehér hattyúsággal is beérte volna.) Mellesleg  Bruno Bettelheim szerint A rút kiskacsa című meséből egy kisgyermek semmit nem profitálhat, mivel a mese azt sugallja, hogy a kiskacsának semmit nem kell azért tenni, hogy hattyúvá váljon.  És ha ez nem gyerekeknek való mese, akkor Az árnyék talán még kevésbé az. Andersen meséi valójában rémtörténetek, és normális szülő nem traktálja gyerekét a kishableány, a kis gyufaáruslány, meg a többi lúzer történetével. Ezek úgysem viszik semmire az életben.  Ilyeneket inkább csak sajnálni lehet. Ambícionáljuk tehát a gyereket valami sikersztorival.  A hókirálynő még belefér, azt karácsonykor úgyis mindig leadják a tévében. Az árnyék című mese viszont kiváló nyári mese felnőtteknek elsősorban gutaütés megelőzésére. Az 1847–ben megjelent mese Adalbert von Chamisso Peter Schlemihl történetéből merítette a hasonmás alapötletét. Erre az előszövegre a mesében is történik utalás:

…de var en Historie til om en Mand uden Skygge, den kjendte jo alle Folk alle i de kolde Lande

 A tudóst felvilágosítja tulajdon árnyéka, hogy nem ismeri a világot, ezért nyaralni hívja magával. Az árnyék maga emberré válik, az ember pedig árnyékká. Végül az ember az, aki el akarja pusztítani árnyékát, ám rá kell döbbenjen ő maga csak az árnyék, és így az ember maga pusztul el. A mese tanulsága már az első sorokban nyilvánvaló, aki sokat tartózkodik a tűző napon az elveszítheti árnyékát, egész pontosan az eszét. A mese komolyabb mondanivalója azonban igazi nyári erkélyre való olvasnivaló.

gör mig till en hamn för min oros skepp
vänta mig under jorden
sök mig i min urna

A fenti sorok Erik Lindegren: Kosmisk moder/ Kozmikus anya című verséből valók 1947-ből; tedd hogy szorongásom hajója horgonyt vessen bennem/ várj rám a föld alatt/ lelj rám urnámban

Mi a szülés? A fájdalom ellenében kifejtett erő, a fáradtságból, a kétségekből fakadó energia, az elbírhatatlanból, és az elgondolhatatlanból formálódó létezés. (Jegyezzük meg, svédül az anyaméh elég érdekes szóösszetétel: livmoder, szó szerint élet+anya, kvázi az élet odabent kezdődik.) A semmi megkörnyékezése a kezdet által; a születés misztériuma a kórházi fénycsövek alatt. Lepedőcsere, hálóingcsere és egy új élet. A szülészetről mindenkinek más élménye van; ezek olyan nőies, anyás élmények. De mi történik akkor ha egy fiatal férfi kezd el dolgozni a szülészeten? Takarít, cseréli az ágyneműket, éjszakai műszakban ha kell.

2010-ben debütált egy húszéves srác, a Förlossning (Szülés) című 80 oldalas kisregényével. Måns Wadensjö, stockholmi fiatalember a Danderyd szülészeti osztályon dolgozott, és szerzett tapasztalatokat a könyvéhez, amelyet a kritika igen kedvezően fogadott. A regényben a főhős pozíciójából egyaránt jól látható mindkét oldal, a mindenható orvosok, a szülésznők, a nővérek hierarchiája az egyik oldalon, a várakozó, leendő szülők, a tolókocsiban a folyosón  végiggördülő újdonsült anyukák.

A szülés irodalmi feldolgozása, a szülészeti osztály (förlossningsavdelning) szereplőivel és díszleteivel, minden gyakorló és leendő anya számára izgalmas olvasmány. A szülésre felkészülni gyakorlatilag lehetetlenség, minden első és  sokadik gyerekét szülő nő egyaránt ki van szolgáltatva a  műszakban lévő szülésznő (barnmorska; ez a szó korábban a jordemor vagy jordegumma volt, magyarul bábaaszony, egészen a 19. század közepéig, amely meg is őrződött a többi skandináv nyelvben) szakmai felkészültségének, jóindulatának és mindenekelőtt lélekjelenlétének. Az orvos csak később érkezik, csak amikor már itt az ideje. A fájdalomcsillapító pedig nem mindenkinek hat, legalábbis nem egyformán. De szülni mégis jó még ha fáj is. Olvasni is jó, és még csak nem is fáj. Nekem személy szerint két szó okoz fájdalmat szülés témában a magyar nyelvben: a "babaprojekt", és a "pocaklakó". Ez a két szó annyira fájdalmasan béna, hogy csak sajnálni tudom azt, akinek ennyire futja a szókincséből.

Nézzünk ellenben egy kis svéd-magyar felvilágosító/ szülészeti szószedetet:

ägglossning  petérés

befruktning megtermékenyülés

missfall vetélés

utomhavandeskap méhenkívüli terhesség,

moderkaka méhlepény

fostervatten magzatvíz

sammandragningar méhösszehúzódások

smärtlindring  fájdalomcsillapítás

kejsarsnitt  császármetszés

utdrivningssked  kitolási szakasz

navelsträng köldökzsinór

förstföderska  először szülő nő

1818-ban írta Johan Olof Wallin azt a zsoltárt , amely Bergman csodálatos A nap vége című filmjében elhangzik. Wallin uppsalai érsek volt akinek a zsoltárköltészete igen jelentős a svéd irodalomban. 1779-ben született Dalarnában, egyetemi tanulmányait Uppsalában folytatta, és az ő nevéhez fűződik az 1819-es évi zsoltárkönyv kiadása, amely számos fordítást és átdolgozást is tartalmaz.

A Bergman-filmben szereplő zsoltár a " barátról" szól akit a lírai én nem talál a nap végén, holott minden gondolata nála jár. Ez a barát hasonlít kicsit a  Ted Gärdestad dalában megszólítotthoz. Csak a megszólításban használja a semleges formulát azután fokozatosan bontakozik ki a vallomás.

1.

Var är den vän som överallt jag söker

När dagen gyr min längtan blott sej öker,

När dagen flyr, jag än ej honom finner, 

Fast hjärtat brinner.

2.

Jag ser hans spår, varhelst en kraft sig röjer,

En blomma doftar och ett ax sig böjer.

Uti den suck jag drar, den luft jag andas,

Hans kärlek beandas.

3.

Jag hör hans röst, där sommarvinden susar,

Där lunden sjunger och där floden brusar;

Jag hör den ljuvast i mitt hjärta tala.

Och mig hugsvala.

 

A filmrészletben Isten létéről vitatkozik két fiatalember. A Victor Sjöström által alakított főhős erre el kezdi szavalni a Wallin- zsoltárt, amelyet Ingrid Thulin folytat.

Ted Gärdestad 1997. június 22-én vetett véget életének, miután súlyos paranoid skizofréniában szenvedett. Egy évvel halála után testvére, alkotótársa Kenneth úgy emlékezett meg róla mint aki alkotói válságba jutott és ez vezethetett az akkor 41 éves svéd énekes halálához. "Ted" volt a címe annak az albumnak, amely 1973-ban jelent meg az akkor tizenhétéves Ted Gärdestadtól. A dalokhoz az ABBA-lányok vokáloztak, és Benny és Björn voltak a lemez producerei. Olyan slágerek szerepelnek az albumon, mint a korábban említett Sol, vind och vatten és most a nemrégen tárgyalt Tillsammans című film zenéje is: a Come give me love. Ezt a dalt később a Ted Gärdestad emlékére kiadott válogatáson 2004-ben Helen Sjöholm is elénekelte, és az ő előadásában ismét sláger lett. Ted előadása dinamikusabb, Sjöholm viszont lírikusabban közelíti meg a témát. Valahogy így kezdődik a dal magyarul "Ismerek egy barátot, egy közeli házban lakik/ és megígért nekem mindent, amit csak akarok". És így hangzik a refrén: "Adj nekem mindent ami a tiéd, és akkor még maradok nálad".

Íme Ted:www.youtube.com/watch

És Helen: www.youtube.com/watch

"Június volt s ujjongtunk, nincs tovább..." Így kezdődik a nyári szünet, amikor júniusban vége a tanévnek. Nem tudom ki hogy van vele, de én legjobban óvodába szerettem járni, legkevésbé pedig egyetemre. A legtöbb barátom is óvodában volt, a legkevesebb pedig az egyetemen. A bölcsészek között néha úgy éreztem magam, mint egy marslakó. Voltak az örök éltanulók, a stréberek, a mindenre elszánt törtetők, (konferenciákon presztízskérdést csináltak abból, hogy okoskodhassanak és lealázzák a másikat, de persze csak izomból) ezeket nagyon nem komáltam. Voltak olyanok is, akik olyasmiről mondtak véleményt, amiről nem is olvastak. Tudományos véleményt mondani egy regényről, amit nem olvastunk például nem akármilyen művészet.

És voltak a szerények, okosak, becsületesek, akiket nagyon tiszteltem; na ezekből pedig az egyetemi karrier tekintetében semmi nem lett. Kontraszelekció, ja, ez sovány vigasz, a legtöbb persze külföldre ment, vagy megy, vagy menni fog. (Külföldön ugye a referencialevél az az ami, nem a haverom haverja ajánl be a haverjának, hanem a korábbi munkáltató ad egy jellemzést a munkavállalóról. Ennyi.) 

Voltak, akik PhD ösztöndíjat kaptak, voltak akik nem kaptak semmilyen ösztöndíjat. Voltak akik meg is szerezték a fokozatot, és voltak akik nem is fogják megszerezni, mégis ők fogják tanítani a mi generációnk gyermekeit az egyetemeken. Az egyetemi barátságok viszont múlhatatlanok, csupán két- három ember és mégis tíz éve mindig a barátaim, télen-nyáron. Találtam egy filmet, amit még Svédországban láttam, nyáron. Bo Widerberg 1995-ös filmje, amelynek svéd címe Lust och fägring stor Israel Kolmodin zsoltárát idézi, amelyet a svéd iskolákban szoktak énekelni tanévzáráskor. A film ahogyan ezt a svéd filmektől megszoktuk, és elvárhatjuk tabutémákat feszeget. A harmincas férjezett tanárnő Viola és tanítványa a 15 éves Stig egymásba szeretnek egy malmöi gimnáziumban, valamikor a negyvenes években. Kapcsolatukat nemcsak az iskolában kell titkolni, hanem Viola férje előtt is, aki pedig alkoholista. A főszerepben Bo Widerberg fia Johan Widerberg látható, a tanárnő szerepében pedig a neves irodalomtörténész Olof Lagerkrantz lánya Marika Lagerkrantz. A filmet a legjobb külföldi film kategóriában jelölték Oscar -díjra.

www.youtube.com/watch

Ezúttal már csak személyes észrevételeimet fűzném hozzá e témában közölt korábbi bejegyzésemhez. Bille August Den goda viljan ( A legjobb szándékok) című filmje, Bergman szüleiről írott regényén alapul. A regényben Henrik, (valójában Erik Bergman) ifjú teológus hallgató, édesanyja egyetlen reménysége, aki a lelkészi hivatást választva próbál kiemelkedni a szegény sorból. A megalázott, frusztrált és kisebbségi komplexusokkal küszködő, nehezen oldódó férfi találkozik a nagypolgári családból származó kedves és nagylelkű Annával ( a valóságban Karinnak hívták). Anna anyukája előre borítékolja, hogy kettejük házassága katasztrófa lesz, de Henrik és Anna mégis egymást választják és egybekelnek. Az esküvő előtt már el is csattan az első pofon, összevitatkoznak hol legyen a szertartás, Henrik szerényen, Anna nagyvilágian szeretné megtartani. Mégis ellenállhatatlan vonzalom köti össze őket, és kitartanak egymás mellett életük végéig, ha nem is hűségben, de szeretetben. Saját gyermekük születése előtt találkoznak egy különös kinézetű kisfiúval akit Petrusnak hívnak, és mindenáron azt szeretné, hogy befogadják őt. Henrik befogadja, de Anna tart tőle, és végül mégis Henrik lesz az aki elzavarja. Bergman életpályájában meghatározó inspirációt jelentett az Apa hol démonikus, hol kisstílű, korlátolt, hisztérikus hol gyermekien tiszta figurája. Egy nem Bergman által rendezett filmben, mint A legjobb szándékok Henrik/Erik még objektívebb karaktert kap. Az anya szerepében pedig Klas Östergren első felesége Pernilla August látható ( már a film forgatásakor Bille August felesége). A filmben/könyvben Petrus alakja a legtitokzatosabb, nem lehet tudni honnan jön és hová megy miután Henrik szélnek ereszti. A Bergman- cikk kapcsán jutott eszembe ez a motívum, vagyis hogy Erik Bergman életében is egyszerre született egy házasságon belüli és egy törvénytelen gyermek. Az apa először szívesebben fogadja mint az anya aztán mégis ő üldözi el, amikor a kisfiú saját kisbabájukat fogva megindul az áradó folyó felé. 

www.youtube.com/watch

Minden magyar kultúrában nevelkedett gyerek ismeri Weöres Sándor nagyszerű versét A birka-iskolát, ahol az a kis kedvenc, aki csak bégetni tud. Hát ismerünk még egy pár ilyen zárt intézményt az életből, de ha máshonnan nem a moziból. Múlt hétvégén volt a Száll a kakukk fészkére a tévében, és most az Enquist-könyv vége felé járva is éppen erről a történetről olvasok, akár direkt utalásokkal Ratched nővérre, vagyis a Főnénire, aki szigorú rendben tartja a férfibetegeket  (Enquistnél az alkoholelvonón). PO ugyanis szép középkorúságában egyre inkább belesüllyed az alkoholizmusba, dacára annak, hogy írói karrierjében ekkorra szinte mindent elért, és második házasságában is derűs elégedettségben éldegél. Azonban írni már egyre kevesebbet tud. Felkel hajnalban, hogy pár órát dolgozzon és azután nyugodt lelkiismerettel eltűnjön a "ködben". Ötvenes évei közepén majdnem biztos benne, hogy hamarosan meghal annyira súlyos állapotba kerül.

És akkor jön a nagy alkohol elvonókúra 1989 januárjában a Huddinge Kórház M87-es osztályán, ahol Enquist még tizenhat másik pácienssel együtt " közpénzből finanszírozott kezelésben" részesül. Itt egyedül Svédországban folytatnak úgynevezett Minnesota-modell elvei szerinti gyógykezelést. A módszer lényege a következő; a páciens családtagjait behívják konfrontációra, és nekik mindenben őszintén el kell mondaniuk a véleményüket az alkoholbetegnek méghozzá nézők jelenlétében:

De lassan összeszedte a bátorságát, és végül elmondta, hogy ami a szerelmi életüket illeti, neki bizony az soha nem volt jó, a harmincéves házasságuk során soha nem jutott el az orgazmusig, csak úgy tett, mintha eljutott volna, de most ezt is el akarta mondani.

És Ratched nővér megdicsérte őszinteségéért, és a södertäljei szedő arca teljesen elfehéredett, és nem is bírt mást kinyögni, mint a kötelező zárómondatot, miszerint hálás feleségének az őszinteségért, ami biztosan segíteni fog neki abban, hogy kiszabaduljon az alkoholmérgezés állapotából.

De azt azért nem árulom el hogyan sikerül a főhősnek, Enquistnek kijönni a nagy válságból, legyen ez egy kedvcsináló, és már itt is van az olvasónapló vége.

A Dagens Nyheter a napokban közölt cikkeket azzal kapcsolatban, hogy a 2007-ben elhunyt világhírű rendező Ingmar Bergman elcserélt gyermek lehetett. Erik Bergman, tagadhatatlanul hasonló arcvonásaival valószínűleg vér szerinti apja a svéd rendezőnek, ám az anya vagyis Karin Bergman biológiai kapcsolata a gyermekhez megkérdőjelezhető, mi több egy nemrégiben végzett DNS-vizsgálat alátámasztotta, hogy nem ő az anya. Érdekes, hogy Ingmar Bergman naplóit, életrajzi vonatkozású műveit olvasva az anyához vagyis Karinhoz fűződő kapcsolata sokkal harmonikusabb, intimebb, mint az apával.

Karin Bergman súlyosan beteg volt a szülés előtt, és feltételezik, hogy saját kisbabája meghalt, Erik Bergmannak viszont néhány héttel korábban születhetett egy titkolt gyermeke, Hedvig Sjöbergtől. Hedvig unokája, Louise Tillberg gyermekkönyvíró eredt a nagy családi titok nyomába és pár héttel Ingmar Bergman halála előtt levelet írt a rendezőnek, amelyben beszámolt arról, hogy könyvet jelentet meg a rejtélyről. Kérdéses, hogy eljutott- e a haldokló Bergmanhoz a levél vagy sem, a könyvében mindenesetre szerepel ez az ominózus levél is. A könyv megjelenéséről hosszú ideig hallgatott a média. 2010-ben azonban Veronica Ralston kezébe került a könyv, aki nem más, mint Bergman unokahúga, és rövidesen felvette a kapcsolatot Tillberg-jel. Íme az eredmény:

www.dn.se/kultur-noje/film-tv/who-was-the-mother-of-ingmar-bergman