Sjón A macskaróka

Sajnos nem ritkán tapasztalható éppen a kortárs skandináv irodalom  esetében, hogy a túlbuzgó vagy a skandináv irodalmat nem ismerő szerkesztői munka mintegy kilúgozza és agyonvágja az eredeti művet. Iskolássá és túlságosan érthetővé teszi, esetleg modorossá, mindenesetre könnyen fogyaszthatóvá és eladhatóvá, azáltal hogy megfosztja minden idegenségétől a szöveget. Hogy miért, azt sosem értettem. Az olvasó ugyanis nem hülye, mindig vevő a rejtvényekre. De ha ilyen szöveget kap akkor garantáltan csalódik, mert vagy többre számít; netán szépirodalomra, és kevesli a végeredményt. Vagy kevesebbet vár, mondjuk egy ütős krimit s ezért pedig valószínüleg sokallja a szöveget. És az olvasónak mindig igaza van és szeret válogatni a sokféle műfaj között.

Nemrégiben bemutattak hazánkban egy izgalmas, egzotikus könyvet, amely nemcsak a távoli Izland mitikus világát hozza el számunkra, hanem a kortárs skandináv irodalom magyarországi fordításának és szerkesztésének követendő példáját is. Üdítő olvasmány Sjón könyve abban az értelemben is, hogy a fordító munkájához méltó szerkesztéssel találkozunk, így az sem véletlen hogy A macskaróka minden lapja költészet. Tökéletes mondatok, lenyűgöző képek. Egy kis ízelítő a könyvből, amelynek olvasásáról részletesen beszámolok a következőkben:

"A nappal keskeny csíkja eltűnőben volt.

Az ég termeiben elég sötét volt már ahhoz, észak fény-nővérei  megkezdhessék élénk fátyol-

táncukat.

Varázslatos színváltásokkal suhantak könnyedén és fürgén az égbolt nagy színpadán, libbenő arany ruhájukban, lezúduló  gyöngysoraik erre-arra peregtek zabolátlan mozdulataik  nyomán."

 (Egyed Veronika fordítása)