A fordító, Kiss Kornélia, szép munkájának köszönhetjük, hogy a napló valóságos idézetgyűjteményként szolgál. Szemezgetek ezek közül néhányat:

"Hogy juthatnak emberek odáig, hogy a munkájukat el tudják különíteni a lelkiismeretüktől, az igazságérzetüktől, az emberi jóságtól és irgalmasságtól? Ez a mi állítólagos "civilizációnk" hiábavalóságának legmeggyőzőbb bizonyítéka."

" Hátborzongató, hogy ebben az iszonyatban olyan kevés a kézzelfogható ember. Ez azért van így, mert a rendszer olyannyira jól kiépített, hogy a felelősök nyugodtan rejtőzhetnek."

" Shelley nem túloz, amikor a költészetet minden dolgok legfontosabbikának tekinti. A költészet áll legközelebb az igazsághoz és az emberi lélekhez."

" Bele kellene gondolnunk, mit jelent valójában a halál: ígérettel teli, eleven és mozgékony életutakat szakít ketté, amilyen az enyém is például."

" Vajon sok ember lenne 22 évesen tudatában annak, hogy hirtelen minden lehetőséget elvesznek előle, és mindentől megfosztják amihez tehetséget érez magában?"

" Én pedig újra és újra megpróbálom az elbeszélés nehéz terhét a vállamra venni. Ez bizony küldetés, mégpedig az egyetlen, amit talán végre tudok hajtani."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.