Először is nagy hír, hogy: vi är på fejjan, magyarul vagyunk már a fészbúkon is, úgyhogy bárki komálhatja, lájkolhatja blogunkat. Manapság a "fejjan" terében szeretjük látni önmagunkat, meghatározni és megmutatni identitásunkat, miközben a gép előtt kotlunk önmagunk árnyékaként. H.C. Andersen Az árnyék című meséje egy déli országba utazó tudós hányattatásairól szól, aki egyik napon elveszíti árnyékát. És nemcsak hogy elveszíti árnyékát, hanem újra találkozik is vele.

I de hede Lande, der kan rigtiknok Solen brænde.

Úgy, mint amikor Natalie Portman tükörképe A fekete hattyúban egyszer csak visszanézett hátat fordító gazdájára. A filmbéli balettáncosnő beleőrül, végül belepusztul a tökéletes átváltozásba, amelyet csak az árnyéka árán képes elérni. Az Andersen-rémmese árnyékmotívumából merítő  történetben a fehér hattyút játszó szereplőnek kell alakítani a gonosz fekete hattyút is. (Szerencsétlen rút kiskacsa már a sima fehér hattyúsággal is beérte volna.) Mellesleg  Bruno Bettelheim szerint A rút kiskacsa című meséből egy kisgyermek semmit nem profitálhat, mivel a mese azt sugallja, hogy a kiskacsának semmit nem kell azért tenni, hogy hattyúvá váljon.  És ha ez nem gyerekeknek való mese, akkor Az árnyék talán még kevésbé az. Andersen meséi valójában rémtörténetek, és normális szülő nem traktálja gyerekét a kishableány, a kis gyufaáruslány, meg a többi lúzer történetével. Ezek úgysem viszik semmire az életben.  Ilyeneket inkább csak sajnálni lehet. Ambícionáljuk tehát a gyereket valami sikersztorival.  A hókirálynő még belefér, azt karácsonykor úgyis mindig leadják a tévében. Az árnyék című mese viszont kiváló nyári mese felnőtteknek elsősorban gutaütés megelőzésére. Az 1847–ben megjelent mese Adalbert von Chamisso Peter Schlemihl történetéből merítette a hasonmás alapötletét. Erre az előszövegre a mesében is történik utalás:

…de var en Historie til om en Mand uden Skygge, den kjendte jo alle Folk alle i de kolde Lande

 A tudóst felvilágosítja tulajdon árnyéka, hogy nem ismeri a világot, ezért nyaralni hívja magával. Az árnyék maga emberré válik, az ember pedig árnyékká. Végül az ember az, aki el akarja pusztítani árnyékát, ám rá kell döbbenjen ő maga csak az árnyék, és így az ember maga pusztul el. A mese tanulsága már az első sorokban nyilvánvaló, aki sokat tartózkodik a tűző napon az elveszítheti árnyékát, egész pontosan az eszét. A mese komolyabb mondanivalója azonban igazi nyári erkélyre való olvasnivaló.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.