MoNOporno

Monoporno: „egyszerű, közönséges szex, amit monoban lökök, partner ugyanis nincs hozzá.” Mondja Julie az előadás közepén, ezzel indokolva a produkció címét is. A MoNOporno nem más, mint Strindberg Julie kisasszony című drámájának keretei egy szextől és portól terhet las vegasi közegben. A szórólap szerint az alkotók Strindberg drámáját aktualizálva, legalább annyira megdöbbentően szeretnék előadni, mint az az ősbemutatója idején volt. Nehéz dolog ez, több szempontból is. Egyrészt nem tudhatjuk, hogy akkor mi, hogyan és mennyire hatott megdöbbentően. Másrészt pedig az aktualizálás óhatatlanul magával von (jelentős) szövegbeli változtatásokat is. Jelen esetben az egész történet egy Egyesült Államokbeli sivatagban lévő sztriptízbárban játszódik, melynek a tulajdonosa Julie apja, személyzete többek közt Jean és Kristie.

A legnagyobb különbség Julie alakja. Strindbergnél egy gátlásokkal teli, önmagát sem ismerő polgárlány. A MoNOporno esetében pedig sokat tapasztalt, sőt kiégett nő, aki apja távollét-ében felpattan a gogorúdra, és férfiakat hódít. A két karakter köszönőviszonyban sincs egy-mással. Vegyük például a Jeanhoz való viszonyt. Mekkora különbség, hogyha Jean az egyetlen férfi, a nagy szerelem; illetve ha Jean csak egy kiszemelt férfi, akivel jó lenne lefeküdni, sőt ellenállása csak még vonzóbb tényező. Tulajdonképpen két különböző előadásról beszélünk, aminek furcsa mód nagyjából ugyanaz a szövege. Az előadás alapvetően Strindberg szövegére támaszkodik, ami azonban nem annyira rugalmas, hogy egy ilyen mértékű újításra is ráhúzható lenne, ezért számtalan helyen bele-, és hozzáírtak. Így az előadás szövege nyelvileg többrétegű, ami nem minden esetben szerencsés. Néha már kifejezetten rossz hallani a káromkodásokat, vagy a valós életben nem létező szófordulatokat (mint például emleim, megellek).

Az előadás Julie-je kurvás. Jelmeze (hasat, dekoltázst nem fedő fehér ing, melyet persze le is önt; skótkockás miniszoknya; tűsarkú) és sminkje teljes mértékben erre utal. Játékstílusa is. Szinte folyamatosan rágózik, szájtartása is kifejezetten erotikus, mozdulatai túlfűtöttek, gyak-ran nyúl (partnerei és saját) erogén zónáihoz. Erről a nőről nem lehet ugyanazt feltételezni, mint Strindberg Julie-jéről. Nőisége kitett, gátlástalan, korántsem naiv. Semmi köze nincs az eredeti darab címszereplőjéhez.

Az eredeti dráma konfliktusai eltörpülnek. Egy érzelmileg kiégett nőnek nem olyan nagy veszteség, hogyha egy férfi át-, illetve megveri. Újfent. Vállat ránt. Julie nem képes mit kez-deni magával. Szenved, vergődik, ez Strindbergnél is így van. Unatkozik. Idejét próbálja va-lahogy hasznosan eltölteni, de nem sikerül. A hódítás és a dugás már nem túl izgalmas. Pró-bálgatja határait. Mert miért ne. Egészen addig amíg fejbe nem lövi magát.

A MoNOpornot inkább Strindbergtről függetlenül kellene nézni. Ebben az esetben nem lenne összehasonlítási alapunk, előzetes elvárásunk az előadással kapcsolatban. Az alkotók egy erő-teljes miliőt hoznak létre: a filmekből ismert sivatagi lebujok miliőjét. A színpadkép, a világítás nagyon jól adja vissza a modern vadnyugati világot. Ehhez tartozik még a road movie hangulatot erősítő élőzene, a Julie-t alakító színésznő előadásában. Adva van egy nagyon jó közeg, de a mondanivaló nem illik ehhez, emiatt egy rendkívül disszonáns előadás jön létre.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.