Új könyv a láthatáron, amelyben skandináv irodalomról is szó esik. Habár a címe Hamsun-jelenség, a kötetben négy írás szól Knut Hamsun életművéről, és vitatott politikai szerepvállalásáról, míg a többi tanulmány a norvég író esetéhez hasonló világirodalmi párhuzamokat vonultat fel. Szó van Szolzsenyicinről, Pirandellóról, Yeatsről, Heideggerről, Céline-ről, és Szabó Lőrincről. Csupa izgalmas szerző, akiket szívesen olvasunk, mégis ha az életrajzukat olvassuk, és egész életművükre tekintünk, kénytelenek vagyunk alább adni a csodálatunkból.  A kötet az értelmezés lehetőségeit keresi, ahogy Pirandello kapcsán eszembe jutott éppen egyik novellája amit pár éve Az álom valósága című antológiában olvastam. Arról szól, hogy egy kisgyerek unalmában elkövet egy jóvátehetetlen dolgot, megöl egy másik gyereket. Azonban a tette után nem tudja eldönteti, hogy valóban megtörtént-e az eset. A novella az olvasó lelkiismeréte bízza a történteket, döntse el mi igaz és mi nem. Ugyanez a helyzet a szerző és a műve között feszülő ellentmondás tekintetében is. Az olvasónak kell eldöntenie mi a lényeges; az életmű, az életrajz vagy a kettő együtt. Az irodalomtérténész csak segít hozzáférhetővé tenni azokat az információkat, adatokat, amelyek alapján ítél az olvasó.