Az első terhesség és szülés minden nő számára ugrás az ismeretlenbe, mert elgondolhatatlan. Julia Kristeva nyelvész, szociológus, irodalomteoretikus szerint a nő a terhesség alatt mintegy kivonul a társadalomból, és bezáródik önmagába.Ingmar Bergman pszichoanalitikus, férfiszempontú, de nagyon is empatikus filmje, Az élet küszöbén (Nära livet, 1957) elsősorban a szülés előtti napok várakozással, és szorongással teli eufóriájára fókuszál.A rendező e korai alkotása, amely szinte egyidőben keletkezett A nap vége (Smultronstället) című filmmel, egyszerre megrázó és meglepő alkotás, amelyet nem utolsó sorban három nagyszerű színésznő Eva Dahlbeck, Ingrid Thulin, és Bibi Andersson játéka tesz emlékezetessé. Az egyik nő titkolja terhességét, abortuszra készül, a másiknak a párkapcsolata nem ideális a gyermekvállaláshoz. Egyedül, az Eva Dahlbeck által alakított asszony várja férjével együtt felszabadult örömmel a gyermekük érkezését. És Bergman mintha a magzat perspektívájából is látná a szereplőket; a szülés, a születés pillanata magában hordozza a halál lehetőségét is.  A film a szüléssel kapcsolatos valamennyi racionális és irracionális félelemre reflektál, ugyanakkor a címével is provokál, elgondolkodtat. Vajon az élet valóban a szülés után kezdődik? Ezzel kapcsolatban elgondolkodhatunk azon is, hogy a statisztikák szerint 1956 óta mintegy 6 millió abortuszt hajtottak végre Magyarországon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.