Käbi Laretei tolmácsolásában hallhatjuk Chopin A-moll mazurkáját (Op. 17. No. 4.) a Suttogások és sikolyok (1972) talán egyetlen idillikus jelentsorában. A filmben a vörös, a fehér, a fekete és az arany színek dominálnak, és szinte állandó hangeffektusként ketyeg a háttérben az óra. Méri az időt, mennyi van még hátra a haldokló Agnesnek (Harriet Andersson), akit két testvére Karin (Ingrid Thulin) és Maria (Liv Ullmann) ápolnak, valamint cselédjük Anna (Kari Sylwan). Agnes haldoklását a szülés negatívjaként ábrázolja a kamera, ezt az asszociációt erősíti Anna anyaszerű figurája, jelenléte a haláltusában. Agnes halála után, az ő feljegyzéseit olvasva Anna előtt derengenek fel a régi emlékek, ezt a hangulatot ragadja meg a Bergman által mesterien kiválasztott Chopin mazurka:

www.youtube.com/watch

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.