Sjón-interjú

1962-ben született kortárs izlandi költő Sjón A macskaróka című elbeszélésében mindent elkövet azért, hogy beleszeressünk Izlandba. A természet és az ember párharca és dialógusa, egymásra hatása, és egymáshoz hasonulása a könyv legizgalmasabb problémája. A társadalom kirekesztettje, a Down-kóros Abba egy teherhajón raboskodik, mígnem zátonyra futva Izland partjainál, megmenti őt Füvész- Fridrik. A Koppenhágában tanult fiatalember hazatérvén átveszi örökségének a Dombi-tanyának irányítását. Abba lesz egyetlen társasága, s a falu többi lakójától elszigetelten élnek ketten. A faluban él saját bolondjával Baldur tiszteletes is, aki éppen Abba temetése után tűnik el. Hogy mi köze a két embernek egymáshoz, és miért üldözi a kíméletlen hajszában a barna bundás rókát Isten szolgája azord téli napokon, arra már csak a könyv elolvasása adhat választ. Nagyszerű lírikus prózanyelven megírt elbeszélést olvashatunk, kiváló fordításban, amelyet pontos arányérzékkel szerkesztettek. Részben igaz erre a könyvre is az az idézet, amelyet Susan Sontag írt az izlandi irodalomról szóló A végeken című esszéjében; Laxnessről elmélkedve (Európa Kiadó, 2008. Bp.):

"Álomregény.

Az olvasó előtt feltárul a skandináv népi mitológia különleges álomvilága, ahol a férfi lelki vándorútján a megfoghatlan, nagylelkű örök nőiségre támaszkodik. "