Karácsonyra kaptam Héléne Berr naplóját, amelynek színpadi változatát Magyarországon 2010. december 10-én mutatta be az RS9 Stúdiószínház. Héléne Berr egy nagypolgári család sarja, angol szakos bölcsészhallgató 1942-től 1944 tavaszáig írja feljegyzéseit. Beszámol, arról a mai fiatal számára beláthatatlan szakadékról, amely az irodalom iránti érzékenység (Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Shelley-t, Keatset olvas) és a megtapasztalt borzalom között tátong. 1942-ben doktori képzésre is jelentkezik a Sorbonne-on és disszertációját Keats költészetéről írná, ám a családját éppen ebben az évben kezdik üldözni zsidó származása miatt. Az irodalom még az utolsó lapokig is képes erőt adni, ha már reményt nem is a fiatal lány számára, akit végül 1944-ben tartóztatnak le, deportálnak és 1945 áprilisában hal meg Bergen-Belsenben, nem sokkkal a tábor felszabadítása előtt. A napló írója ifjú kora ellenére Simone Weilhez hasonlítható mélységekig jut el:

" Hogyan gyógyíthatnánk meg az emberiséget másképpen, mint hogy felmutatjuk előtte a világ minden romlottságát; hogyan tisztíthatnánk meg másképp a világot, mint hogy megértetjük vele, micsoda aljasságokra képes? Minden a megértésen múlik. "

Ez a napló gyönyörű, borzalmas és felemelő olvasmány. A magyar színházi bemutató aktualitásán túl, mivel egy skandinavisztikai blog volnánk, megtaláltam a napló eredeti, 2008-as megjelenésről szóló norvég összefoglalót. Aki nem ért skandinávul annak is ajánlom, sok kép látható benne a napló írójáról, Héléne Berr-ről.

( Héléne Berr naplója 1942- 1944, Magvető Kiadó, Budapest, 2009)

www.youtube.com/watch

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.