A fikció és a valóság, az önmagát leleplező és megkonstruáló Szerző jellegzetesen posztmodern játékait a Gengszterek című regény mesterien megalkotott szerkezete biztosítja. Klas Östergren ugyanakkor nagy modernista elődei jogos örökébe lép. A Gengszterek előtt huszonöt évvel íródott Dzsentlmenek, s ezt lehet a regény ifjúkori változatának tekinteni, gyakorta hivatkozik a nagy elődökre. Elég csak itt a már többször tárgyalt Stig Dagermanra gondolnunk, a 20. századi svéd irodalom robbanékony tehetségű regényírójára, akihez Leo Morgan hasonlítja önmagát, mert éppen ugyanabba a neves stockholmi gimnáziumba, a Södra Latinba járt. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy maga Klas Östergren is ott tanult). Miközben a Dzsentlmenek pontosan száz évvel August Strindberg A vörös szoba (Röda rummet,1879) című botrányműve s egyben irodalmi mérföldköve után íródik, annak mintegy „átirata”-ként, Östergren műve saját korának „vörös szobá”-jaként leplezi le Svédország társadalmát, illetve botrányokkal teli diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatait.

A Gengszterek című regényben e régi bűnök a fikció terébe kerülnek, s a Dzsentlmenekre annyiban hivatkozik: mint az igazság és hazugság művészi keverékére. Csakhogy vannak szereplők, akik megteremtik a két könyv közötti folytonosságot. Ilyen természetesen Klas Östergren a Dzsentlmenek krónikása, aki ezúttal a Gengszterek főhőseként lép színre. Ugyancsak megjelenik Maud, Henry Morgan és Wilhelm Sterner egykori közös szeretője, és mint ilyen, minden diplomáciai titkok tudója. A Gengszterekben további rejtélyekre derül fény a Morgan fivérekkel, és nem utolsósorban a Hogarth-üggyel kapcsolatban.

Svédország politikai, gazdasági életének és történelmének emlékezetes eseményeit, katasztrófáit is végigkövethetjük a regényben: 1979-től a 2000-es évek elejéig.

A könyv irodalmi értékét leginkább a krimibe ágyazott megrázó szerelmi történet adja és az, ami tulajdonképpen csak nagy íróknak sikerül; Klas Östergren megírja azt a huszonötévnyi „életet”, ami a két regény között eltelt.

(Klas Östergren: Dzsentlmenek, ford. Péteri Vanda, Scolar, Budapest, 2008, Gengszterek, ford. Teplán Ágnes, Scolar, Budapest 2010)