www.youtube.com/watch

Egy svéd nyelvű interjú látható Klas Östergrennel a bejegyzést követő linken. E rövid beszélgetésben elmondja miért is volt kockázatos folytatást írni annak a regénynek, amely írói karrierjében elképesztő fiatalon, huszonötévesen meghozta a nagy áttörést.

Képek villannak fel az ifjú, vagány "dzsentlemenről", a sikeres íróról. Az interjúban, ahogy a könyvben is, fiatalkori "naiv" önmagát revidiálja az érett író, aki persze sokkal jobban ír ötvenévesen, és már egészen más kulturális miliőben gondolja újra az egykori történetet, és az azóta eltelt negyedszázadot.   Közben a Gengszterek bevezetői sorait hallhatjuk a narrátor és a beszélgetés között, s közben a kamera végigkalauzol bennünket a hangulatos stockholmi Hornsgatanon, vagyis a Horn utcán:

" Úgy alakultak a dolgok, hogy most visszatérhetek a huszonötévvel ezelőt történtekhez, amikor a külvilágtól elzárva, behúzott függönyök mögött, összeverve bujkáltam a Horn utcai lakásban, olyan kapcsolatokba bonyolódva, amelyeket átlátni és fölfogni sem bírtam."

www.youtube.com/watch

Amikor Bruhn pártja leszálló ágban volt, ő maga gyorsan eltűnt a színfalak mögött, és köpönyeget cserélt. Az átalakulás kora tavasszal esett meg, még a nyolcvanas években. Roger Bruhn konszolidáltabb és nemzetközibb lett, úgy is, mint Mr. Brown. Egyenesen átvágott a csatamezőn, és az ellenség táborához csatlakozott. (95.)

Elég plasztikusan írta le a figurát, aki felhúzott szemöldökkel, hátravetett fejjel félig nyitott, érzéki ajkait időnként bűbájos mosolyra húzta. Ez aztán visszaalakult egy állandó, nyugtalan arckifejezéssé, amely „ lehetetlen, hogy valakinek a természete legyen”… Teljesen egyedi jelenségnek találta magát, egy különcnek , akit senkivel és semmivel nem lehetett összefüggésbe hozni.” (325.)

Azt nem mondanám, hogy úgy éreztem magam, mint akit figyelnek, azt meg még kevésbé állíthatnám, hogy ez a férfi gyanakvást ébresztett bennem. Ha a hideg kék tekintetét nem számítjuk, még jóindulatot is sugárzott. Ezt nehéz volna máshogyan leírni. Jól tápláltnak tűnt, habár mégsem volt kövér. Egy igencsak ronda öltönyt viselt, hozzá barna cipőt és gyapjúkabátot, ez utóbbi egyszerű és rossz minőségű tweedanyagból készült, s mindehhez egy igen kopott kalap is tartozott. Úgy festett, mint valami nem különösebben nagy karriert  befutott mérnök. Olyasfajta férfinak látszott, akinek legszebb napjai már elvirágzottak, de aki ugyanakkor már a pályája elején elfogadta lehetőségeinek korlátait. Úgy nézett ki, mint a kisemberek általában; ők azok, akik sosem akarnak másnak látszani, mint akik valójában, és akik sosem szoktak ismeretlen embereket letegezni. A magázódás sokkal jobban illik hozzájuk. Máskülönben ártalmatlan figurának tűnt. (112-113)

Két regény és egy élet

Az első terhesség és szülés minden nő számára ugrás az ismeretlenbe, mert elgondolhatatlan. Julia Kristeva nyelvész, szociológus, irodalomteoretikus szerint a nő a terhesség alatt mintegy kivonul a társadalomból, és bezáródik önmagába.Ingmar Bergman pszichoanalitikus, férfiszempontú, de nagyon is empatikus filmje, Az élet küszöbén (Nära livet, 1957) elsősorban a szülés előtti napok várakozással, és szorongással teli eufóriájára fókuszál.A rendező e korai alkotása, amely szinte egyidőben keletkezett A nap vége (Smultronstället) című filmmel, egyszerre megrázó és meglepő alkotás, amelyet nem utolsó sorban három nagyszerű színésznő Eva Dahlbeck, Ingrid Thulin, és Bibi Andersson játéka tesz emlékezetessé. Az egyik nő titkolja terhességét, abortuszra készül, a másiknak a párkapcsolata nem ideális a gyermekvállaláshoz. Egyedül, az Eva Dahlbeck által alakított asszony várja férjével együtt felszabadult örömmel a gyermekük érkezését. És Bergman mintha a magzat perspektívájából is látná a szereplőket; a szülés, a születés pillanata magában hordozza a halál lehetőségét is.  A film a szüléssel kapcsolatos valamennyi racionális és irracionális félelemre reflektál, ugyanakkor a címével is provokál, elgondolkodtat. Vajon az élet valóban a szülés után kezdődik? Ezzel kapcsolatban elgondolkodhatunk azon is, hogy a statisztikák szerint 1956 óta mintegy 6 millió abortuszt hajtottak végre Magyarországon.

 Stig Dagerman: Akik az üvegtengernél énekelnek

Egy viharban ragadt evezős csónakban ringott kivetve, a kékesfekete égbolt alatt a part mentén. Ijesztő, fehér homokzátonyok, akár a gondolatjelek, feküdtek  szárazföld és tenger között. Az utazás három napig  tartott, az éjszakák voltak a leghosszabbak, egy alkalommal különös álomból riadt föl, mintha leviatán nyelte volna el, és ő a hasában meglöttyent. A bérelt evezősök halálos csöndben és mozdulatlanul ültek a csónakban. fehérlő vállaikon ringott az égbolt.41.

A menedéken kopogó ujjpercek ritmusa mérte az időt. Amikor minden elcsöndesedett, figyelmesen hallgatni kezdte a századost, azonnal észrevette a beszédében lapuló különös zajt, amely mint egy zavaró adóállomás frekvenciája, érthetetlenné tompította az aktuális adást. E hang kongott a szavak mögött, és amit mondott közömbössé vált, a fő dolog éppen a zavaróadás volt.104

- Külön nép vagyunk mi magányosok, egy külön rassz. Tulajdonképpen meg kellene jelölni bennünket, hogy mindenki azonnal láthassa, nini, ott egy magányos, őt békén kell hagyni, mert a ruhája alatt ronda sebeket hord és megfertőz, ha véletlenül megérintem.

Áll a tükör előtt a telefüstölt ebédlőben a régi, sötét, örökölt dohányzószoba-bútorokkal, és egy fiatal arcot lát. Kétségbeesett tekintetét apró ráncok szövik körbe, a szemei csillognak, bár pillantását halvány rózsaszín erecskék homályosítják. Az állán egy fehér sebhely húzódik, meredek ívben a nyaka felé tart, egy elszabadult fejszecsapás emléke. Az arca nem szép, de rendkívül nyílt, szokatlanul keveset hazudik ahhoz, hogy arc legyen, és már tudja, hogy nincs szüksége jelre, tekintete a jel. 136

 E ponton a nap legördül a horpadt horizontról, a rekviem vörös vonója utoljára siklik végig a tenger hullámain és az angol lány haján. A kétségbeesés pillérei a gyomra és a fejtetője közé szorulnak, azonnal feltápászkodik és elsiet a többiek szeme elől, felrohan a sziklákon, a fűszárak közt alkonyi fényharmat kúszik. Megpillantja a gyíkot, és olyan, mintha csak aludna, vagy végtelenül lassan mászna valahová. Letérdel mellé és kicserepesedett ajkaival megérinti a tetem oszladozó páncélját, most a függöny legördül, a primadonna pedig tapsot érdemel.

2009. június 13.

Selma Lagerlöf: Jeruzsálem

Selma Lagerlöf neve mindjárt bizalmat ébreszt, amennyiben gyerekkorunk egyik kedves meséjét idézi fel. Lehet, hogy kicsit didaktikus történet a Nils Holgerssoné – gondoltam, amikor már nem nagyon néztem rajzfilmeket. Nils rossz gyerek, büntetésül pedig aprócska emberré változtatják. Vissza kellene változnia valahogyan, de mert ez mégsem olyan egyszerű dolog, inkább elmegy a vadludakkal – azaz megkerüli a közösségbe illeszkedés (mit szólnának új alakjához a szülei?) problémáját. Az utazás során végül jó kisfiú válik belőle – ez egyértelmű. Talán túlságosan is?

Blinkende lygter (2000) (Gengszterek fogadója)

A gengszterek életében mindennaposak a leszámolások, a hatalmi harcok és a kényszerhelyzetek. A nagyhal megeszi a kishalat és néha a vesztésre álló felek menekülőre fogják a dolgot. Ez még mind rendben is lenne, irány Barcelona vagy a világ másik vége! De mi történik, ha menekülés közben egy szép napon elmegy a főnök esze és addigi életét megelégelve egyik napról a másikra alvilági ügyleteit és stukkerját félretéve egy erdő mélyén tisztességes életről kezd el ábrándozni?

Ingmar Bergman: Rítus

Ingmar Bergman Rítus című műve, mint szöveg az olvasás számára legalább három-ötféleképpen is megközelíthető. Egyszerre három adekvát formában is alakot ölt: mint irodalom, színház és film, műformaként pedig tovább bontható. Az írott változat esetében a szöveg pozíciójától függően, olvasható drámaként, forgatókönyvként, a mozgóképi változat esetében megnézhető, TV filmként (eredetileg ugyanis annak készült), illetve a kópiás változatában, mint mozifilm. Mindez kínálja a lehetőséget, hogy a műformák egybevetése, összehasonlítása, és az egyes műformák recepcióesztétikája felől közelítsünk a Rítushoz. Az alábbi filmrecenzió azonban csak egyetlen kérdés megválaszolására vállalkozik, hogy a Rítus, mint mozgókép, és mint színre állított mű, mely műformában ölt esztétikailag adekvátabban testet – feltételezve természetesen a kérdés jogosságát és eldönthetőségét.

De grønne slagtere

Anders Thomas Jensen De grønne slagtere (2003) (magyar fordításban: Zöld hentesek) című filmje a fekete komédia nagyszerű remeke. A film a rendező második játékfilmje, ami a harmadik (és jelenlegi állás szerint legutóbbi) Adams æbler (2005) (magyar fordításban:  Ádám almái) címet viselő mozi hazai fogadtatása után került terítékre kishazánkban. Szomorú belegondolni, hogy ha Ádám almái „nem esnek olyan jól” a magyar nézőközönségnek, talán teljesen kimaradtunk volna Jensen egyelőre csekély, de meg kell hagyni, tehetséges forgatókönyvírót és rendezőt takaró életművéből. A szóban forgó Magyarországon 2008 tavaszán debütált Adams æbler után szép lassan beszivárgott a rendező első Blinkende lygter (2000) (magyar fordításban: Gengszterek fogadója) és második De grønne slagtere (2003) című filmje is.

Ibsen A vadkacsa című drámáját gimnazistaként túl soknak éreztem, amikor kötelező olvasmányként találkoztam vele. Ellenszenvesnek találtam Gregers  Werlét;  papírmasé- ostoba idealistának. Hjalmart lustának és akaratgyenge nagy marhának.  Gina egyáltalán nem ragadott meg, halvány alakja menthetetlenül kitörlődött emlékezetemből. Hedvig úgy rémlik kimondottan idegesített. A darab végén bekövetkező tragédiát erőltetettnek és gyengének, valamint ezt az egész „élethazugság”- mesét reménytelenül didaktikusnak éreztem.

MoNOporno

Monoporno: „egyszerű, közönséges szex, amit monoban lökök, partner ugyanis nincs hozzá.” Mondja Julie az előadás közepén, ezzel indokolva a produkció címét is. A MoNOporno nem más, mint Strindberg Julie kisasszony című drámájának keretei egy szextől és portól terhet las vegasi közegben. A szórólap szerint az alkotók Strindberg drámáját aktualizálva, legalább annyira megdöbbentően szeretnék előadni, mint az az ősbemutatója idején volt. Nehéz dolog ez, több szempontból is. Egyrészt nem tudhatjuk, hogy akkor mi, hogyan és mennyire hatott megdöbbentően. Másrészt pedig az aktualizálás óhatatlanul magával von (jelentős) szövegbeli változtatásokat is. Jelen esetben az egész történet egy Egyesült Államokbeli sivatagban lévő sztriptízbárban játszódik, melynek a tulajdonosa Julie apja, személyzete többek közt Jean és Kristie.

Kunt Hamsun: Éhség

Kunt Hamsun a norvég irodalom egyik legnagyobb és egyszerre legvitatottabb, legkétségesebb figurája. Előbbit irodalmi munkásságával, utóbbit a megszálló náci birodalommal kollaboráns Quisling-kormány támogatásával érte el. – Bár Ciceró int, hogy mondandónkat túl magasan kezdjük, mégis, Hamsun talán legismertebb regényéről, az Éhségről is hasonlóan nyilatkozhatunk. A regény tudniillik az irodalomelméletek, különösen a narratológia által az egyik legelemzettebb művek közé került be a huszadik század végén, századunk elején. A mi megközelítési szempontunk azonban eltér ettől, s szerény ízelítőre, kritikai ajánlóra szorítkozik.

Színes izlandi-német-angol-dán filmdráma, 93 perc, 2003

• rendező: Dagur Kári
• forgatókönyvíró: Dagur Kári
• operatőr: Rasmus Videbak
• díszlettervező: Jon Steinar Ragnarsson
• jelmeztervező: Tanja Dehmel, Linda B. Arnadóttir
• zene: Orri Jonsson, Dagur Kári
• látványtervező: Jon Steinar Ragnarsson
• vágó: Daniel Dencik

Szereplők:

• Tómas Lemarquis (Noi)
• Elin Hansdóttir (Iris)
• Anna Fridriksdóttir (Lina)

Az ember feje tele van sztereotípiákkal Izlandról. Mindenhol hó, hideg, unalom ezért az emberek vagy isznak vagy perverzek, mindehhez némi miszticizmus társul (a tájból és egzotikusságából kifolyólag). A kilátástalan élet netovábbja, főleg a vidéki Izland. Rosszabb mint Magyarország. Ebből kifolyólag kevés ember ül be egy izlandi filmre, ami pedig igazi filmművészeti kuriózum lehetne. De sajnos az Nói albínói nem az. Nem lép túl a fent felsorolt sztereotípiák igazolásán, mint ahogy az általam látott legtöbb izlandi film sem. Egy erősen középszerű átlagizlandi film. Az ember már anélkül tudja hogy miről fog szólni, hogy megnézné: hó, hideg, magány, unalom, némi szerelem, lavina (mint például a Hideg fény).

Ha a férfi feminista

Kik is azok a feministák? Csak nők? Csak ők? „Nőiségünk” gyakran csupán társadalmi sztereotípiák által megszervezett csapda, amelyből a kolleganők szerint ildomos volna kikászálódnunk. Szabványosított nőiségünkre csakúgy, mint a bölcsész-feminista retorikára néha már ráférne egy kis fazonigazítás, valamint nyitni és kinyílni kellenék, na de minek, vagy kinek? Leginkább a párbeszédnek, amelyben nők és férfiak vesznek részt. A férfi szerzők feminizmusa nem számít irodalomtörténeti kuriózumnak északon. Brandes és Ibsen után, Strindberg követőjeként a svéd Hjalmar Söderberg (1869-1941) is jelentősen hozzájárult a női szerepek forradalmasításához elsősorban novelláival, regényeivel.

„ Május elején megkezdjük úti előkészületeinket. Néhány hónapon belül látogatókat kap a Gjöa, jó lesz tehát kicsinosítanunk a hajószobát és frissen mázolni a hajó oldalait.”

(R. Amundsen)

Érdekel a (kortárs) skandináv irodalom, a film, színház, és a jó zene? Szeretnéd a Gellért-hegy lábánál baráti légkörben megvitatni forradalmi gondolataidat? Szeretnéd, ha írásaidat, témáidat értő szemek vizsgálnák, s tanácsokkal, észrevételekkel látnák el? Ötleteid vannak, hogyan lehet népszerűsíteni Észak világát?

Akkor köztünk a helyed!

A 2006 óta az Eötvös József Collegium keretein belül működő Skandinavisztika Műhely szeretettel vár óráira, nyári felvételijére.  Óráink minden érdeklődő számára nyitottak, sőt, egyetemi kreditként is beszámíthatóak. A felvételin elsősök, skandinavisztika MA és germanisztika BA-ra jelentkező hallgatók jelentkezését várjuk.

A műhely célkitűzéseihez a tudományos munka és az ismeretterjesztés egyaránt hozzátartozik. Fő területünk a skandináv irodalom magyarországi recepciója, ehhez kapcsolódnak a kritikaírás - valamint műfordítói- kurzusaink. Ha szívesen részt vennél a Műhely alkotómunkájában, és szeretnéd kutatásaidat egy szakkollégiumi infrastruktúra keretében (könyvtárak, tutorálási programok, konferenciák, publikációk) folytatni, örömmel várunk!

A műhelyről bővebben a műhely honlapján, a Collegium felvételi kiírásáról pedig hamarosan itt tájékozód hattok. kérdéseitekkel forduljatok bizalommal a Műhely törzstagjaihoz!